A Bladerunnaz egy év után hozta újra Budapestre a Hybrid Mindsot, most az Akváriumba; a duót képviselő Sensát éjközepi fellépése előtt kaptuk el interjúra, aki egyszerűen képtelen volt abbahagyni, közel egy órán át (!) beszélgetett riporterünkkel, és másnap kiposztolta a Facebookjára, hogy élete legjobb interjúkérdésével kínálták meg.

Kváziszelfi Sensával és a stábunkkal

Majdnem egy éve, szeptember 16-án játszottál a Dürlinben. Irtó jó, hogy ilyen gyorsan visszatértél. Ennyire bejött az itteni buli?
- Nagyon! Isteni volt a közönség, imádnivalóak vagytok. Jó nagy tömeg fogadott. Tetszett a helyszín is, az atmoszféra is. Jade pálinkáját ugyan nem tudtam meginni, de talán nem is baj (nevet).

A jelenből egy kicsit visszatekintve: az egyik legrutinosabb dnb-producerrel találjuk magunkat szemben, hiszen tizenhárom éves korod óta tolod az ipart. Ha most akarna egy ennyi idős srác ebbe az irányba mozdulni, mit tanácsolnál neki?
- Számomra akkor az volt a legfontosabb, hogy nem föltétlen akartam rögtön kiadóhoz kerülni. Először elkészítettem a zenémet, és csak aztán gondolkodtam, hogy melyik csapatot érdekelheti. De igazából a barátaim győzködtek, érdemes lenne megkörnyékeznem pár labelt. Bár tizenhárom évesen azért nem voltam túl jó, hú, rohadtul nem. Tizennyolc éves koromig váratott magára az első szerződésem. Ez még persze nem likvid volt, hanem inkább jumpup. Később indultam meg a lágyabb ütemek felé, és akkor egyik dolog hozta a másikat. Bekerültem a Spearheadhez, és ennyi.

Miért fordultál a likvid felé?
- Josh és én is iszonyúan szeretjük a jumpupot, de elsősorban a régit. Mindketten úgy gondoljuk, akkoriban sokkal jobb volt.

Egyetértünk...
- A korai időszakot, kb. a 2000-es évek elejétől csípjük igazán. Akkortájt viszont nem sok kiadó működött ebben a műfajban. Ám mivel imádjuk azt az érát, továbbra is hallgattuk, habár a zene egyre trébb lett. Egyszer aztán úgy voltam vele, hogy ebből elég ennyi, és Josh-sal úgy döntöttünk, olyan zenéket készítünk, amiket mi szeretünk. Nem akartunk se pénzt keresni, se leszerződni; egyszerűen csak jó mókának tűnt. Így is láttunk neki, nem voltak komolyabb terveink. Sosem a pénz mozgatott minket, nem is gondoltuk, hogy ebben lehet egyáltalán. Egyszerűen a közös zenei érdeklődésünk vezérelt minket. Az első dalunk, a Place. Sok ember nem tudja ezt, abban élnek, hogy a Lost-tal nyitottunk. De a Place még a Sensa&Haste alias alatt jött ki. Amint ez megjelent a UKF-nél, rettentő gyorsan beindult minden, ami minket is alaposan meglepett. A nulla föllépésből pillanatok alatt tele naptár lett. Zéró rajongóból tízezer. Őrület.

Vajon mi lehet a siker kulcsa?
- Ha lemezszerződésre vágysz, azt tedd, amit imádsz, és álhatatosan küldd is szét a felvételeid. Ha nem reagálnak, az is önmagáért beszél. Ez velem is megtörtént, de semmi mást nem jelent, mint hogy ilyenkor többet és keményebben kell dolgozni. Ha nem vagy megszállott, sosem lehetsz igazán jó. Heti egy óra gyakorlás abszolút nem visz a céljaid felé. Erre kell feltenned az életed! Ahogy említetted, én tizenhárom éves korom óta foglalkozom zenével - így viszont nem is volt életem. A haverjaim folyamatosan bulizni jártak, én otthon ügyködtem a dalaimmal. Nekem csak ez létezett. Amikor megismertem Josh-t, rengeteg új dolgot tanultam tőle, ahogy ő is tőlem. Ritka szerencsés találkozás volt a miénk.

2012-ben azt mondtad, hogy a "saját kis nyomod" szeretnéd látni a szcénán. Hogy látod, mennyire sikerült ez?
- Huhh, őszintén szólva, ez kemény kérdés. Nehéz meglátni, mit tettél, hová jutottál eddig. Van, akinek a legfontosabb vagy, a másik ember nem is ismer. Csak a Youtube és a rajongói levelek, kommentek alapján tudom megítélni. Mindig jólesik, ha látom, hogy hatással vagyunk az emberek életére.

És ha ezt konkretizálnod kéne?
- Tökjó, hogy miattunk szeretik egymást a népek!

Világbéke!
- Igen, ez az! Világbékét!

A rajongókhoz visszatérve, milyen komment kapta el legjobban a lényegetek?
- Húha, ez sem könnyű kérdés. Rengeteg üzenetet kapunk nap mint nap, egyet nem is tudok most kiemelni közülük. Ha szeretnek minket, örülünk. Ha nem, annak is. Nem szerethet mindenki!

Beszéljünk a Mountains című, 2013-as albumotokról. Az elkészítését a hegymászáshoz hasonlítottad. Nekem ebben benne van a mászó magányossága is. Mennyire érvényes ez rátok?
- Josh most nagyon utálna ezért. Tiltakozna, hogy ne adjunk jelentést az ilyen dolgoknak, micsoda hülyeség ez. Én viszont szeretem az elnevezéseket. Nehogy már mondjuk "Öt" legyen az album címe. Mivel addigra már készen volt a Mountains című szám, úgy éreztem, ez foglalja össze az alkotási folyamatot. Rohadt nehéz volt, de amikor végeztünk, jó volt visszanézni, hogy honnan indultunk, és mennyi mindent értünk el. Ahogy mondod, valóban elég magányos procedúra volt. Csak Josh, Bcee és én voltunk a projektben. Bcee-től maximálisan szabad kezet kaptunk, ami nekem rengeteget jelentett. Ha hiphopot tettem volna a lemezre, azt is jóváhagyta volna. Lassabb zenékre vágytam, de nem elcsépeltekre. Olyat akartam írni, amiről meghallgatva azonnal tudod, hogy Hybrid Minds. Nem elsősorban bulizenében gondolkodtam, inkább autózáshoz, aláfestésnek képzeltem. Mindig is ilyen albumról álmodoztam, így abszolút nem érdekel, ha a dj-k szerint nem elég erőteljes. Én szeretem, és remélem, mások is fogják. Ha meghallgatod, mik mennek most a rádióban, borzasztó - ez a pop'n'bass... Én jobban szeretek valódi hangszereket használni, és úgy érzem, az örökkévalóságnak írom a dalaim.

A Mountains-nél kimondott célotok volt, hogy ez egy koncepcióval bíró, összefüggő egység legyen, ne pedig dalok egymásutánja. Ugyanakkor azt is lehet tudni, hogy jópár zene így ki is maradt. Ezeket tervezitek kiadni a közeljövőben?

- Igen, épp most dolgozunk egy új ep-n a Spearheadnél. Van már egy számunk Riyával és Charlie P-vel is. A negyedik egy Summer Rain-szerű dal. Egész jól haladunk, majdnem készen vannak. Remélhetőleg még idén a boltokba kerül. Bár most ott a remixalbumunk, az október táján várható, így az ep nem biztos, hogy idei lesz. A tarsolyomban van még Bcee új albuma. Van még egy csomó érdekes munkánk, de ezekről nem mondhatok többet anélkül, hogy bajba kerüljek, szóval, lakat a számon. Pedig szívesen mesélnék még nektek, de aztán jönnének az ügyvédek.

Josh-sal volt szerencsénk áprilisban találkozni, egy bécsi bulin.
- Ti szerencsétlenek! Tündéri fickó, tényleg. Ezt csak az interjú kedvéért mondom, nyilván.

És hogy döntitek el, ki melyik partyt nyomja le?
- Váltjuk egymást. Josh viszi a hazai bulik nagy részét, mivel Londonhoz közel lakik. A többit általában én, de azért megosztjuk. Őszintén szólva, most ő akart idejönni, de épp Finnországban van. Múltkor megígértem neki, legközelebb ő játszhat Magyarországon, mert tudja, milyen jó volt a tavaly szeptemberi buli. Egyszer csak eljön az a legközelebb.

Végül is mi magyarok nyelvrokonságban állunk a finnekkel, így szinte itt érezheti magát...
- Ezt mindenképpen elmondom neki, köszi!

Sensa játszik

Előfordul, hogy mindketten játszotok egy fellépésen?
- Elméletben lehetséges, ugyanakkor a szervezőknek ilyenkor dupla költséggel kell számolniuk, így nem gyakran fordul elő. Igazi különbség nincs, hiszen egymagunk is ugyanazt nyomjuk.

Mi az a három szám, amit mindenképp magaddal viszel egy bulira?
- Calibre: Even If tutira. Hú, igazából mindhárom Calibre lenne, de akkor igyekszem mást is keresni. Bachelors of Science: Song for Lovers; Alix Perez: Contradictions. Ezeket egyébként is gyakran játszom. Elsősorban a régi likvidekhez nyúlok vissza, azokat bírom igazán. Nem vagyok az a fajta, aki a vadiúj zenékre hajt, amiket a közönség még nem is ismer.

Tavaly mi is megtapasztalhattuk, amit többször hangsúlyoztatok is: szettjeitekben a lágyabb dallamok keverednek a veretősebb ütemekkel.
- Igen, zeneileg mindkettőnk háttere sötétebb. Mindenféle dnb-t szeretünk, de a dark áll hozzánk igazán közel. Nyilván a likvid is, ám észrevettük, hogy a dj-k nem szokták ötvözni ezt a kettőt. Úgy gondoltuk, hogy akkor majd mi! A veretés egy kicsit megemeli az energiaszintet, a könnyed nyugtat. Fönn tudjuk tartani az érdeklődést, nekünk tökéletesen bevált. Személy szerint a legeslegeslegsötétebb zenék rajongója vagyok, odavagyok a Noisiáért, de sose játszanám. Bár nagyon szeretném, de belátom, hogy ide nem ez kell.

Utolsó kérdésként hadd tudakoljuk meg, miért csesztetitek folyton szegény Grimmet, a vokalistát a vörös haja miatt?
- Először is le kell szögezzem, hogy ezt csak Josh szokta. Persze ő sincs most itt, tehát könnyű rákenni! Oké, el kell mondjam: Grimm valójában nem is vörös. De Josh úgy gondolta, hogy állati vicces lesz mindenkinek az ellenkezőjét terjeszteni. Ő már csak ilyen csintalan kisfiú, látod, tréfát űz mindenből. Asszem, most fölakaszt majd, ha megtudja, hogy elárultam ezt az óriási titkot. Kérlek, mindenképp terjesszétek ezt a fontos infót Magyarországon!

Zwickl Évi

(Az interjú másnapján Sensa erről úgy emlékezett meg, mint a valaha kapott legjobb interjúkérdésről.)


Lájkold Facebook-oldalunkat!, hogy részt vehess a party- és koncertbelépő-, illetve egyéb nyereményjátékainkon!